10.rész¤Segítő kezek és piros csipkecsoda

Harry

Forró táncban olvadunk eggyé, csípőjét teljesen enyémének feszíti, hajamba túr, alsó ajkán végigszánt nyelvévvel, és az őrület határáig kerget. Fejemet vesztem, s mocskos gondolataim uralni kezdik lényemet. Rövid felsőjének köszönhetően derekán a bőr tökéletesen megmutatja magát, amelybe ujjaimat bele is mélyesztem. Lélegzetvételünk egybeér, ahogyan tekintetünk is.

Alig fogyasztott alkoholt, de látom rajta, hogy az is kellően megtette hatását. Ennyire felszabadult még ezelőtt sohasem volt. Vágyakozva nézem végig testét, amikor is messzebb áll, és magában kezd el táncolni, nekem. Csak is nekem. Több tekintet is rászegeződik, de esélyük sincs. Az ő csodás tekintete csak is engem perzsel. Csípőjét úgy mozgatja, akár egy istennő, de hát az is, az én istennőm.

Féloldalas, mocskos mosolyra húzom számat, és megszüntetem a közöttünk lévő távolságot egy lépéssel. Fenekére vezetem kezem, belemarkolok, mire ő pólómnak anyagába mar, majd felvezeti újra nyakamhoz kezét, és lehúz magához, majd nedves, szenvedélyes csókot kezdeményez, amely csak olaj a tűzre, amely már így is igen magasan lobog.

- Bébi – susogom ajkaira, és kissé eltávolodom. – Hagy levegőt is az embernek.

- Hm, ennyi padlóra küldött?

- Már egy mosolyod a padlóra küld – vallom be, puszit nyomok szájára, és fél térdre ereszkedem. Döbbenten néz rám, s tekintete azonnal tisztává válik. Zsebemből előveszem a bársonydobozt, amely már jó ideje nálam lapu, és felnyitom. – Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb pillanat, nem vagyok elegáns vacakba, és részeg emberek vesznek körül, mi sem vagyunk a legtisztábbak, de az érzéseim őszinték irántad. Régóta terveztem már, de eddig sohasem találtam megfelelő időt, most viszont már nem tudok tovább várni. Tudni szeretném a válaszod, Lorelay. Édesem, életed végéig képes lennél elviselni a szörnyű horkolásom? Lennél a feleségem?

Könnyek gördülnek végig csodás arcán, szavakat nem talál, így csak bólint, és a földön rám veti magát. Nyakamba kapaszkodik, és sír. Taps, és füttyszó, amely kísér bennünket. Mosolyogva szorítom magamhoz a lányt, aki kissé eltávolodik, és ajkait enyéimre illeszti. Sós ajkai teljesen elvarázsolnak, ám elszakadok tőle.

- Ez igen? – vigyorgok, mint a kisiskolás, amikor labdába rúghatott.

- Igen, Harry, szeretnék a feleséged lenni, és a szörnyű horkolásod ritmusára aludni – nevet.

Lábaim között ül, mire én kiveszem az ékszert dobozából, és ujjára húzom. Alsó ajkát harapdálva nézi a csillogó ékszert, amely innentől kezdve napi társa lesz egész élete során.

- Szeretlek – suttogja. – Vigyél el innen – néz mélyen szemeimbe, mire nekem több sem kell.

Felállok, felsegítem immáron menyasszonyomat is, és kézen fogva az asztalunkhoz vezetem, ahol is Liam és Danielle gratulációját fogadjuk. Közlöm barátommal, hogy mi távozunk, mire perverz vigyorral szép estét kíván. Kézen fogom Lorelayt, és már kifelé is vezetem.

Az épület előtt egy taxit fogok, majd amint beülünk, bediktálom a címem, magamhoz ölelem a lányt, aki a gyűrűjét csodálja. Halántékon csókolom, és a kezén ékeskedő ékszerre vetek egy pillantást.

- Tetszik?

- Gyönyörű, Harry – ámuldozik. – Biztosan rengeteg pénzbe került – néz rám. – Semmi szükség nem volt arra, hogy egy vagyont költ. Elég lett volna egy üdítős palack kupakjának alja is – vigyorog. – Akkor is boldogan igent mondtam volna.

- Következő életünkre észben tartom – kacsintok rá, és ajkon csókolom.

- Szeretlek – suttogja számra.

- Szintúgy – felem. 

¤¤¤¤

Szinte úgy esünk be bárlakásomnak főkapuján. Lányt ölembe emelem, s heves csókolózás közepette sétálok a sötét folyosón, végig a saját lakásomig. Igyekszem óvatosan közlekedni, tekintettel a szomszédjaimra, de olykor súrolom a falat, és még a lépcső korlátjának is sikerül neki mennem, amely miatt Lorelay fájdalmasan felnyög eléggé hangosan.

- Sajnálom – motyogom ziháltam, és tovább megyek lakásom ajtajáig.

Nekinyomom az ajtónak, miközben a zárba próbálok betalálni. Ajkaitól teljesen elszakadok, és végül célba érek. A zár kattan, mi pedig szinte úgy zuhanunk be lakásomba. Fény mindössze az utcáról szűrődik be, de ez egyáltalán nem zavar. Az ajtót berúgom magam után, hiszen türelmetlenségem már a pokol kapujához lökött.

Hálómba berontva azonnal végigfektetem a bevetetlen ágyon, s ahogyan háta biztos talajt ér, már rángatja is le rólam felsőm. Az anyag foszlányokban ér a padlóra, és döbbenten nézek a lányra, aki kapkodó lélegzettel néz rám, vágyakozó tekintete mindent elárul. Ám vadsága meglep.

Finomkodást félre tesszük, és vadul egymás száját kezdjük tépni miközben a ruházatunk úgy, ahogyan földet ér. Lábait önként teszi még széjjelebb, miközben ajkaimmal testét járom be. Ujjaival göndör tincseimet húzza, és nyöszörög.

- Harry – nevem csodás hangzására visszatérek hozzá. Orrommal megbököm övét, és arcát megsimítom.

- Mondjad édesem – suttogom, kérlelve, hogy tudomásomra adja mit is szeretne.

- Ne húzd az időt – pislog fel rám kábultan. – Érezni akarlak, most!

- Akaratos vagy ma, asszony – vigyorgok.
Összeszűkült szemekkel mély levegőt vesz, és csípőjét felfelé billenti. Felnyögök a súrlódás következtében, amely kemény férfiasságomat érinti. Feje mellett támaszkodom, és minden erőfeszítés nélkül előre billentem csípőm, majd elmerülök benne. Mind a kettőnk száját megkönnyebbült nyögés hagyja el, és már is felvesszük az észveszejtő ritmust.

Homályosan látok mindent.  Az előttem lévő pohárból már régóta kettőt látok, de minden aggály nélkül rendelek még egy pohár whiskyt.

- Szerintem nem jó ötlet – állnak előttem a lányok.

- Sh, édeseim, majd én tudom, hogy mi a jó ötlet – csuklok. – Bocsika.

- Harry – vállamon érzek egy kezet, mire megfordulok, és arcomra széles vigyor kerül.

- Haver – állok fel, mire imbolyogni kezdek. – Hoppá – nevetek. – Képzeld, Liam, éppen az eljegyzésemet ünneplem Lorelayal – mutatok mellém. – Az előbb még itt rázta a fenekét. Biztos elment megigazítani orrán a púdert, ismered a lányokat – legyintek.

- Köszi – biccent a mögöttem álló lányoknak, akik távoznak, és másik vendéget kezdenek el körülugrálni.

- Hé, szöszik, az italom – kiáltom.

- Harry, elég volt, gyere haver, hazamegyünk – mondja, amint pár bankót a mocskos pultra helyez, amelynek fa burkolatát már átáztatta a szeszesital.

- Mi, dehogy – ellenkezek. – Meg kell várnom a csodálatos, és fenomenális menyasszonyom. Tudod, ma éjjel keményem megdolgozom – motyogok neki.

- Lorelay már a táborban vár téged – mondja.

- Ó, valami szexuális fehérnemű szettben? Haver, isten vagy, hogy elintézted – indulok el, de újra a talaj kicsúszik lábam alól. Liam felkaromnál fogva elkap. – Kösz, kösz.

Felsóhajt, de semmit nem mond. Elhagyjuk az épületet, és egyenesen az autójához tartunk. Kinyitom az ajtót, ám amikor lábamat fel akarom tenni, megcsúszik, és kissé előrebukok.

- Baszki, milyen csúszós a talaj – jegyzem meg.

- Hát persze, na, szállj be – noszogat, mire beülök.

Liam is elfoglalja a helyét, és indítja is a járgányát.

- Pöpec ez a járgány, most vetted? – simítok végig a kesztyűtartó feletti részen. – Lehet én is veszek, mennyire menő lenne? Furikázhatnám a kis családom.

- Haver, ez a te autód – mondja.

- Ja, persze. 

Belle

Lábam a fapadon, míg én a hozzá tartozó asztalon fekszem. Csillagok csillognak a sötét égbolton. Meleg van, de a szél kellemes fuvallata könnyebbé teszi a levegőt. Már késő éjjelre jár, mindenki nyugovóra tért, ám én álmaimat nem találtam.

Rossz érzésem van, nyugtalan vagyok. Megmagyarázni nem tudom, de érzem, hogy valami rossz történ. Mintha egy másik felem vesztettem volna el. Torkomban gombóc keletkezik, és csak pislogok felfelé, miközben a semmibe meredek. Szívem őrült tempót jár, néha pedig kihagy egy ütemet. Őrjítő, és érthetetlen.

Már kora reggel az érzés teljesen magával ragadott, és azóta nem engedett. Minden erőmmel próbáltam kizárni, de nem sikerült, s most sem sikerül. Reménytelen próbálkozás.

Előveszem telefonom, és a kijelző meredve meglátom a késői időt. Lassan fél négyet üt az óra, de én minden lelkiismeret furdalás nélkül oldom fel a kijelzőt, és megyek a névjegyekbe. Édesanyám számát keresem ki, és már indítom is a hívást. Talán két csörgés, mire felveszi.

- Bel, minden rendben? – álmos a hangja, és tudom, felébresztettem.

- Sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak…

- Kicsim, sosem zavarsz. Mi a baj? – érdeklődik, és hallom, ahogyan a lámpát feloltja, s kimászik az ágyából.

- Egyszerűen rossz érzésem van – mondom szűkszavúan. – Veled minden rendben?

- Persze – kis hezitálás után mondja.

- Mintha elvesztettem volna valamit, valakit, aki fontos volt… - vallom be, mire egy tárgy összetörését hallom meg. – Hé, anya, rendben vagy?

- Igen, csak kicsúszott a kezemből a pohár – magyarázza.

 - Őrültség. Sajnálom, hogy ilyen butasággal hívtalak fel – sajnálkozom.

- Próbálj meg aludni, és verd ki a fejedből ezt a butaságot. Semmi sem történt – hadarja.

- Igyekszem – felelem lemondóan még mindig az égboltot bámulva, ám egy kocsi érkezésének hangjára felkapom a fejem. Felülök, és a közeledő járművet figyelem. – Most mennem kell, majd hívlak. Szeretlek.

- Én is kincsem.

Bontom a vonalat, a készüléket sortom zsebébe süllyesztem, és figyelek. Nem messze tőlem leparkol az autó, ám fényszórója engem tökéletesen megvilágít. Fogalmam sincs, hogy kinek a tulajdonában áll, de ekkora érkezése igen is kíváncsivá tesz.

Pár pillanat elteltével nyílik két ajtó is. Elsőként Mr.Paynet veszem észre, aki a vezető felőli oldalról hagyja el a járművet, és sietve megy a másik oldalara, ahonnan is Mr.Styles, azaz részeg Mr.Styles szál ki.

Nevetve nézem a jelenetet. A göndör hajú férfi szinte kiesik az autóból, s térdeire borul. Harry csuklik, s saját magán nevet, miközben valami piros fehérnemű szettről áradozik. Liam odamegy, és segít neki felállni.

- Kérlek, szedd össze magad, legalább a szobádig – szigorúan közli vele. – Legalább a lábaidon tartsd magad, a francba.

Harry újra a térdein köt ki, amint elhagyja magát. Liam igyekszik összeszedni, de a másik férfi tehetetlenre itta magát. Felállok, és Mr.Payne segítségére sietek. Kérdően néz rám, de nem tesz fel semmilyen kérdést.

- Vigyük a szobájába – közli, mire bólintok, és jobb kezét átlendítem vállaimon.

- Helló – köszön nekem.

- Oh, kérem, fogja be – fintorodom el alkoholtól bűzlő leheletét megérezve.

- Ez a lány nem tudja, hogy egy szex isten, aki mellette áll – nevetve mondja Liamnek, aki semmit nem fűz hozzá, csak vezet bennünket.

Harry is végül befogja a száját, amiért én vagyok talán a leghálásabb. Beérünk az ő lakrészére, az épületnek arra a részére, ahol még soha nem jártam, s tudomásom szerint egy újonc sem teheti be ide a lábát.

A sötét folyosón végighaladunk, majd egy szobának ajtaját kitárja Liam, amelyen be is megyünk. Elengedjük Harry, aki már pólójától meg is szabadul azonnal, csizmája társaságában.

- Hol a vörös csipke? – néz barátjára.

- Feküdj le aludni, kérlek – mondja neki Liam. – Mindjárt jövök, leparkolok az autóval rendesen – néz rám, mire bólintok. – Pár perc.

Magamra hagy Harryvel. Fogalmam sincs, hogy minek keltem segítségére, és tudom, hogy még ezerszer életem során minimum meg fogom bánni. Ám jelenleg sem sokáig tudom nézni esdeklő alakját.

- A picsába – ordít fel, amikor is székének lábába belerúg dülöngélése közepette. A földön összerogy, és maga elé mered, lábával nem is foglalkozik, ám a széket erőteljesen fellöki.

- Mr. Styles, kérem – nézek rá, és kezemet nyújtom, hogy felsegítsem.

- Mr.Styles, ez kibaszottul testszik – vigyorog, és felnéz rám. Tekintete megcsillan, szava elakad. Kezét felém nyújtja és egy rántással ölébe húz. – Hol a piros csipke, Lorelay? – suttogja túlságosan is erotikus hangon.

Sziasztok. Későn, igen, itt jelenleg hajnali kettőt üt lassan az óra, de megírtam! Véleményeiteket várom. :) Szerintem kijelenthetem, hogy az események innentől kezdve beindulank. Mire számítotok? Mit vártok a történettől? Fordulatok?
A facebook csoporthoz még mindig lehet csatlakozni.;) https://www.facebook.com/groups/177281909142492/ :)) Xx