14.rész°Kétarcú, gyönyörű szörnyeteg

Harry

Besietek a szobámba és felkapom a törülközőmet egy bokszeralsó és tusfürdőm társaságában. Már többen túlestek a vezetők közül a tisztálkodáson, így a szerencsének is köszönhetően már szálingóznak vissza a saját részlegükre, így egyedül foglalom el lassan a fürdőt. Megszabadulok a ruháimtól, és beállok egy fülkébe, amelyből azonnal rám zúdul a forró, kellemes meleg víz, amely lemossa rólam a nap szennyeit.

Arcomat a vízsugár felé fordítom, s hagyom, hogy teljesen maga alá temessen a kellemes érzés. Gondolataim elhagynak, bár a tény, hogy Belle barátnője lelkesen figyelt bennünket, elgondolkodtat, ám értelmet ad pár dolognak.

Megmosakszom, hajamat alaposan átdörgölöm samponnal, majd minden habot testemről a forró vízzel leöblítek. Fogaimat megmosom, és amint elkészülök, elzárom a csapot, hajamat és testemet átdörzsölöm, bokszeremet felveszem, és már indulok is vissza a szobámba.

Magam mögött hangosan csukom be az ajtót, ám megdermedek, amikor is szembe találom magam egy személlyel. Székemben ül, és hasonlón döbbent, illetve feszengve érzi magát. Azonnal feláll.

- Sajnálom. Kopogtam, de választ nem kaptam, így bejöttem – mentegetőzik.

- Semmi baj – bólintok, és törülközőmet kiterítem. Visszafordulok vele szembe, majd az ágyamra ülök és felsóhajtok. Arcát látva, nem tudja, hogy miért is kérettem ide. Fogalma sincs arról, hogy valaki lépten-nyomon követ bennünket, s minden információt átad az én kedves barátomnak, Liamnek, aki úgy érzi, hogy mindenható szereppel áldotta meg Isten, s emiatt minden átkozott lélegzetvételemet számon kérheti.

- Megtudhatom, hogy miért is kellett idejönnöm? – kérdezi, miközben keresztbe teszi lábát, és kényelmesen elhelyezkedik.

- Fogalmad sincs, hogy arról, hogy valaki követ bennünket?

- Követ? – nevet fel. – Már elnézést Mr.Styles, de hova se megyünk ketten. Mégis hova követnek?

- Belle, elég, ha csak pár szót váltunk, és Liam már is itt terem, hogy mit akarok tőled.

- Liam? – kérdez vissza, mintha csak egy idióta ülne vele szemben. Felnevetek.

- Nem vagyok hülye, tudom, hogy a keresztnevűnkön hívtok bennünket barátnőddel. Én sem magázlak jelenleg, ha nem tűnt fel.

- De, nagyon is feltűnt, Harry – mormogja. – Szóval azért hívattál, hogy közöld, valaki követ bennünket, és beköp a haverodnak?

- Valójában tegnap éjjel fényképeket nyomott az orrom alá, amelyek a téglafalnál készültek, a forró pillanatunkban.

- Forró pillanatunkban? – nevet fel hangosan. – Normális vagy? Semmilyen forró pillanatunk nem volt. Meg akartál erőszakolni – állam leesik kijelentésére.

- Megerőszakolni? – horkanok fel. – Eléggé sármos vagyok, semmi szükségem, hogy lányokat kényszerítsek szexre. Önszántukból teszik szét a lábukat nekem – állok fel, kezemet a székem két karfájára helyezem, s aurájába hajolok kellően. Megdöbben, s a levegőt kapkodja közelségemnek köszönhetően. Szívének vad ritmusa szinte hangokat közvetít felém, amely önelégültséggel tölt el. Még közelebb hajolok hozzá, míg beszéd közben a leheletem, nem érinti meg arcának puha bőrét. – Nem játék.

- Akkor minek is vagyok itt? – nyel nagyot, s mellkasomnál fogva eltaszít, de csak mert hagyom.

- Jobb, ha tudod, a kis barátnőd nem igazán az, akinek mutatja magát – jelentem ki.

- Mert te az vagy? – nevet, és visszafordul felém, mire hirtelen megindulok irányába, és a falnak taszítom rövidnadrágba és trikóba bújtatott testét. Hirtelen elhallgat, kezét közénk csúsztatja, s mélyen magába szívja a levegőt, amely eléggé meleggé változott.

- Kis távolság jól esne, levegőt is szeretnék kapni – jegyzi meg, és taszítani próbál egyet, de sikertelenül jár.

- És mi akadályoz meg benne?

- A közelséged, barom – veti oda hanyagul, mire felvonom szemöldököm, és mellkasomat az övé ellen nyomom.

- Bocsánat, de nem hallottam tökéletesen. Minek neveztél?

- Szörnyeteg – sziszegi, mire nem csak mellkasom, de altestem is nekinyomom.

- Úgy tűnik, hogy a bennem lakozó szörnyeteg felébredt bennem – motyogom ajkaihoz igen közel, amelyek már hosszabb ideje izgatják fantáziáját, minthogy én arra rádöbbentem volna.

- Megvetlek, kibaszottul megvetlek – kiáltja arcomba, mire egyik kezemet szájára teszem, ezzel elhallgattatva.

- Ne káromkodj – mormogom. – Vigyázz a szádra!

- És, ha nem? – kérdi, amint elemelem tenyerem. – Mi lesz? Kiküldesz a gyakorlópályára? Most aztán félek… - nevet fel.

Minden szó nélkül, dühösen ragadom meg csípőjét, és ujjaimat bőrének puhaságába mélyesztem, mire elérem, hogy felszisszen.

- Nem félsz, hogy újabb fotósorozat lesz belőlünk? – komoly arccal kérdezi, de hangjából a szarkazmus tisztán kihallatszik.

- Akkor adjunk műsort – minden gondolkodás nélkül, nagy hévvel bekebelezem ajkait.

Megfeszül, nem csókol vissza. Nyelvemet kérdezés nélkül szántom végig alsó ajkán, és nyomom be ajkai közé, mire felnyög. Magamhoz bilincselem, amikor is combjainál fogva felemelem, s ágyamhoz sétálok.

Magához tér a mámorból, és mellkasomat ütlegelni kezdi, ám lefogom kezeit, és tovább csókolom. Ellenkezésének köszönheti, amikor is magam alá fordítom, feje fölött összefogom csuklóit, s szabadulni már is nem tud. Érzem, amint lábát emeli. Ismételten az ócska hárítás – jegyzem meg mosolyogva magamban. 

Még mindig ellenkezik. Meg kell hagyni, nagyon is makacs nőszemély. Elszakadok formás szájától, és szemeibe nézek, amelyek tiszta dühöt sugároznak.

- Engedj el, barom – kel ki magából azonnal.

- Megmondtam, hogy szépen beszélj – mérgelődök, és szorosabban szegezem bevetett ágyamnak.

Csodás, csábos mosoly, hívogató tekintet, és dekoratív test. Kacéran nevet, alsó ajkát beszívja, és ezzel az őrület határáig sodor engem, s ezzel ő maga is pontosan tisztában van teljes mértékben.Barna haja elterül az ágytakarón, miközben izeg-mozog alattam, olykor ágyékomnak ütközik, mire felmordulok, s csak erősebben nyomom magam ellene. Felnyög, szemhéjait szorosan lehunyja, s ellenem szegezi testét még jobban. Combjait kérés nélkül tárja széjjelebb, míg anyagon keresztül ingerlem. Kéjes nyögése kellően eléri, hogy fejemet vesszem kellőképpen. Ajkaimat nyakára nyomom, pár puszit pár csók, majd pár harapás követ. Fogaimmal felkarcolom bőrét, mire hajamat erőteljesen meghúzza, csípőmet pedig azzal egyidejűleg előrelendítem. Erekcióm megfelelő helyen ér hozzá, minek köszönhetően mellkasát kidomborítja, s teljesen testemnek simul.

Nyelvemmel megnyalom a sértett területet, majd újra kínozni kezdem. Egyre erőteljesebben ízlelem, szinte már teljeséggel fejemet vesztve.

- Harry.. – kiált fel.

- Lorelay… - kapkodok levegő után, amint a földre kerülve a lány távolodó alakját szemlélem, amit az ajtónak hangos becsapódása követ.

Ps.: Sziasztok. Mielőtt ítélkeznétek, hogy miért ide hoztam részt és nem oda, amelyik el van maradva.. innentől elsődlegesen csak oda írok, ahol vélemények is lesznek. Ugyanis jelenleg nincs időm feleslegesen írni, hogyha nektek nem tetszik. Xx