3.rész¤Félember

Harry

A nap végén, amikor mindenki elvonul, mi is, a vezetők is nyugovóra térünk a saját körzetünkbe, ami távolabb van a zöldfülűekétől. Ahogyan beérek a saját hálókörzetembe, magamhoz is veszem a törülközőm, és minden fontos dolgom, s indulok is tovább egyenesen a zuhanyzókhoz. Szerencsére nem engem osztottak be éjszakának, így az estém nyugodtan fog telni alvással.

Zuhanykabinba beállva, már magamra is engedem a forró vízsugarat, amely ellazítja merev izmaimat. Ám lábamat arrább húzom, ahogyan kellemetlenül éri a frissen varrt mintát bőrömön. Tenyerembe nyomok tusfürdőmből, felhabosítom, majd mindenemet megmosom, miközben gondolataimba beférkőzi magát a makacs, egyes számú lány.

Makacsságára már az elején figyelmeztettek, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyire akaratos kis teremtésről lenne szó. Egyértelműen kihívás lesz számomra az ő megtörése, míg neki véres küzdelem. Erről magam fogok gondoskodni a közeljövőben.

E gondolatokkal csavarok alsótestem köré egy törülközőt, és sétálok vissza a hálókörzetembe. Gondolataimba nagyon is elmélyülök, ugyanis csak zavart pislogásom közepette térek vissza a jelenbe, amikor is belépek ajtómon, s ágyamon régi jó barátom, és egyben most már felettesem ül.

- Hallottam, hogy gondjaid akadtak Miss.Prescottal – kezd is bele azonnal a mondandójába. Tudja, hogy türelmetlen vagyok, s jobban kedvelem, ha az ember a lényegre tér, minthogy játszadozik.

- Semmi problémám nincs vele – csukom be magam után az ajtóm. – Ki mesélt neked?

- Harry, én mindent tudok.

- Tudom, hogy mindent tudsz, hiszen a te táborod, de akkor is valakinek köpnie kellett, én pedig a seggnyalóktól rosszul vagyok. Remélem, te sem preferálod őket.

- Természetesen nem, de ilyeneket akkor sem engedhetek meg.

- Liam, velem nem kell játszanod a kemény férfit. Pontosan tudom, hogy ki vagy, honnan jöttél. Rendben van, hogy a felettesem vagy itt, de a magam ügyeit én intézem, és ezt jobb, ha megszokod. A kis seggnyalódnak, akiről szilárd elképzelésem, hogy női nemű, jobb, ha leállítod, mielőtt magam teszem tökre az ittlétét.

- Semmi szükség a fenyegetőzésre.

- Ismersz. Tudod, jól, hogy nem fenyegetőzöm, csupán figyelmeztetek, mielőtt is én venném kezembe az ügyet – lépek el mellette, és veszek elő egy tiszta alsót az egyik fiókból, amelyet fel is veszek a törülköző takarásában. – Visszatérve Miss.Prescotra. Valóban nagy a szája, de ez nem sokáig lesz így – villantok egy féloldalas mosolyt, melynek következtében Liam elneveti magát.

- Tetszik neked – állapítja meg.

- Inkább úgy fejezném ki magam, hogy érdekes személyiség, és kihívást látok benne. De te magad is tudod, hogy mennyire is elérem a céljaimat.

- Pontosan tudom, haver, de vajon mik is jelenleg a céljaid? – teszi fel a kérdést, egy kis elgondolkozást tettetve.

- Mindössze annyi, hogy fogja be a száját, és tegye azt, amit parancsba adok.

- Tudod, az effajta lányok nagyon is oda vannak a dominanciáért. Szóval, ne lepődj meg, ha csak jobban oda lesz, és vágni fogja továbbra is a fát maga alatt, amíg meg nem bünteted.

- Mikor jutottunk el a komoly beszélgetésből, egy perverz tinédzser szóváltáshoz? – nevetek fel.

- Akkor, amikor rájöttem, hogy tetszik neked – áll fel.

- Rosszul látod a helyzetet. Tudod, hogy semmilyen kapcsolatot nem építhetünk ki az alattunk lévőkkel.

- Igen, pontosan tudom – bólint. – Ahogyan azt is, hogy te mennyire is magasról teszel a szabályzatra, és a saját szabályaid szerint éled az életed, és edzed az egységed.

- Akkor miről is beszélünk?

- Hogy van? – teszi fel azt a kérdést, amely komollyá teszi a hangulatot másodpercek leforgása alatt, s azt kívánom, bárcsak inkább megmaradtunk volna a pimasz lánynál.

- Amikor utoljára beszéltem vele, nem volt beszámítható – felelem a kérdésre, kisebb hezitálás után.

- Mikor is volt ez?

- Egy hete – hajtom le a fejem.

A téma, amelyet felhánytorgat minden egyes találkozásunknál már a pokolba sodor engem. Szívem darabjaiban hever, gondolataim összekuszálódnak, és nem vagyok egy egész, csupán csak félember. Minden apró részletet tud, tudja, hogyan is érzem magam e kérdés után, és még is újra, s újra felteszi, ezzel felhánytorgatva a múltam, s a jelenem.

- Harry, szüksége van rád – sóhajtja.

- Liam, nem, nincs szüksége rám. És ezzel be is fejeztem. Kérlek, aludni szeretnék – célzok mielőbbi távozására, mire csak bólint, és már el is hagyja szobámat, amiért magamban hálás vagyok.

Ahogyan távozik egyetlen barátom, szinte már testvérem, végignyúlok az ágyon, a plafont bámulom, s a gondolataim ellepnek. Emlékek árasztanak el, amelyek arra adnak okot, hogy újra érezzek, hogy újra gondolkodóba essek. A késztetés hatalmas, a vágy uralja testem, s lelkem, de nem tehetem. Erősnek kell maradnom, miatta, és magam miatt is. Azért, mert megígértem neki, hogy így fogok tenni, s én az ígéreteimet mindig meg is tartom. Ahogyan a titkaimat is.

Liam az egyetlen, aki a családomon kívül tudja, hogy mi is zajlott és zajlik bennem. Ott volt mellettem, támogatatott, ahogyan ezt a mai napig is teszi. Ám megfogadtam, akkor ott, hogy elengedem, a kérésének eleget teszek, s folytatom a magam útját, azt az utat, amelyet ketten szerettünk volna végigjárni.

E gondolatokkal, s arcának csodás ragyogásával képzeletembe hunyom le szemhéjaim, és adom át magam az éjszaka sötétségének, a megnyugvásnak, és a gondtalanságnak. 

¤¤¤¤

Kora reggel a telefonom jelez, így szinte elsőként magamhoz térve, igyekszem át a fürdőszobai részlegre. Arcomat jéghideg vízzel mosom meg, s nedves arccal nézek a tükörbe. Újra felmereng bennem a tegnap éjszakai látogatása Liamnek, és a kegyetlen kérdésének, ami nem hagy szabadon lélegezni. Fujtogatva érzem magam, a lelkiismeretem ordít, úgy ahogyan azt én szoktam tenni az egységemmel.

Tükörbe bámulva csak egy összetört férfit látok, és nem pedig egy erős egyéniségű, karakán, parancsolgatásra teljes, katonát. És ez megrémiszt. Utálom az érzést, utálom a lelkiismeretem, és azt, amelyet okoz, minden egyes pillanatban, amikor csak lelki szemeim előtt megjelenik.

Hallom, ahogyan pár kiképző közeleg, így arcomat fehér törülközőm anyagába rejtem, és próbálom másodpercek leforgása alatt visszaszerezni azt a férfit, akit a hosszú idő során kialakítottam. Köszönnek, így hasonlóan cselekszem én is, s emelem el arcomtól az anyagot. Mivel végeztem, ki is viharzom a fürdőből, vissza a jelenlegi lakhelyemre.

Sebesen öltöm magamra mindennapi, színtelen öltözetem, majd hajamat szoros copfba kötöm. Sapkámat és szemüvegemet felhelyezem, és magabiztosságom, tekintélyt parancsoló külsőmbe bújok. Az álarc újra felkerül.

A kantinban tekintetek követnek, de én csak előre haladok, mígnem el nem foglalom a helyem a többi velem egy szinten lévő emberek társaságában. Reggeli keserű, feketekávémat másodpercek töredéke alatt hajtom fel.

- Remélem, magadba tuszkolsz még valamit – mormogja mellettem Liam.

- Ne akarj az apám lenni. Idősebb vagy, de a szüleim közül egyik sem – sziszegem.

- Figyelj, eszem ágában sem volt feltépni a sebeket, csupán érdekel, hogy mi van vele, és persze veled is – magyarázza.

- Amint láthatja, remekül élek. Most pedig, ha nem haragszik, Mr.Payne – állok fel, s magam mögött hagyom az embereket.

Feszülten, ököllel szorított kezekkel igyekszem kifelé az étkezőből. Szinte nem is nézek magam elé, csak megyek, mit sem törődve az apró bábukkal, aki próbálnak kikerülni, vagy éppen ülve figyelik a feszes testtartással, emelt fővel való távozásom.

Ám mielőtt sikeresen elhagynám az emberekkel teli helyiséget, sikeresen nekimegyek annak a lánynak, aki az idegeimet csak még jobban az élére állítja. Ránézek bosszús arcára, amikor is egy szitokszó hagyja el száját, s felvonom egyik szemöldököm.

- Mit mondott? – parancsolóan vonom kérdőre.

- Azt, hogy bassza meg – sziszegi arcomra, szemeimbe nézve.

A levegő fagyos lesz, az agyam elborul, és minden szó nélkül rángatom magam után ki a szemtanúk elől. 

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Imádlak Benneteket. Sajnálom a késést, de a magánéletem jelenlge nem a leggördülékenyebb. Mindegy, nem untatlak benneteket! Igyekszem, hogy a következő pontosan jövő hét, vasárnapján érkezzen!
Elkezdtem egy új blogot, amelyben Liam a főszereplő. Már itt is feltűnt, a tudat alatt, már lehet pont ezért, így most vele kezdtem egy blogot, ahol az első részt már olvashatjátok:  http://theroyalsliampayne.blogspot.co.uk/ oda is sok szeretettel várlak Benneteket!
Facebook csoporthoz, még mindig lehet csatlakozni; https://www.facebook.com/groups/177281909142492/ :)))
Véleményeiteket várom. További szép vasárnapot. Xx