20.rész°Célom, a meghódításod.

Sziasztok! Ez a rész kissé erotikusabb tartalmú, így aki nem igazán preferálja az ilyen jellegű dolgokat, az a felétől kb. ne olvassa! Remélem tetszeni fog, és véleményeket is írtok majd. :) Xx

Harry

Az éjszaka közepén ajtómra mért hangos dörömbölés szakít ki álmaimból. Fáradtan, nyögve fordulok másik oldalamra és fúrom a párnába a fejem, próbálva kizárni a még mindig hangos zajt.

Fogalmam sincs, hogy ki lehet, de egyáltalán nem is érdekel. Takarót feljebb húzom testemen, mivel a kitárt ablakon át a hideg levegő beáramlik, amely bőröm felületén libabőrt képez.

Próbálok csendre koncentrálni, és megkönnyebbülten fel is hajtok, amikor pár másodpercig feladja zaklatóm, ám újrakezdi.

- Harry! – hallok meg egy kétségbeesett hangot, amely azonnal észhez térít teljesen. A hangot, amelyet nem hallhattam hosszú ideje. Pontosan két hete, hogy nem szólt hozzám, még a kiképzések alkalmával sem. Amikor kérdeztem sem felelt, és ilyenkor szívesen cselekedtem volna, ám inkább felhagytam minden közeledéssel, és hátráltam. Hagytam, hogy lenyugodjon, mert tudom, hogy úgy is visszatér, én pedig türelmes vagyok. S türelmem meghozta gyümölcsét, bár kissé előbb, mint azt én magam gondoltam volna.

- Kérlek, nyisd ki! – hisztérikus a hangja, és ez megrémiszt, így kimászom az ágyamból és azonnal kitárom az ajtót, majd ahogyan behúzom rajta, be is zárom.

Szívem megszakad, amikor is megpillantom könnyes arcát, megtört tekintetét, s mellkasát, amely a levegő gyors áramlása miatt süllyed és emelkedik rohamosan.

- Hé, kislány, mi a baj? – fogom arcát kezeim közé, míg ő remegő ajkakkal pillant fel rám. Szemei vörösek, kisírtak. – Kérlek, beszélj hozzám.

Bárhogyan is kérlelem, nem mond semmit. Hatalmas szemeivel néz, nagyot nyel, s kezét fedetlen felsőtestemre csúsztatja, minek következtében kiráz a hideg. A kezei jéghidegek, ám nem ellenkezem, csak egész testét közelebb vonom magamhoz.

Szokásos szerelése van rajta, amelyet éjjel viselni szokott alváshoz. Sort és trikó, ám lábain a bakancsai is rajta vannak, amelyek arra mutatnak rá, hogy kinn járt a szeles időben.

- Belle… - suttogom nevét, ám nem tudom befejezni mondatomat, mert lábujjhegyre áll és ajkait enyéim ellen nyomja.

Hirtelen reagálni sem tudok, hiszen döbbenetem kézzelfogható. Megtántorodik, elhúzódik, és megtörten szemeimbe néz.

- Ne… - kezdi, ám most én szakítom félbe, és egyik kezem csípőjére vezetve visszahúzom magamhoz egy csókra. Ajkai puhák, enyhén sós ízűek a könnyeinek köszönhetően. Derekánál fogva teljesen magamhoz vonom, míg másik kezem arcán pihen, s gyengéden simogatom. Csókunk lassú, puha és szenvedélyes, ám elszakadok tőle, hiszen a kísértés nagy, kihasználni még sem szeretném.

- Gyere – fogom meg a kezét, és az ágyamhoz vezetem, ahol is előre engedem. Befűzetlen bakancsát lerúgja, zoknijától is megszabadul és a paplan alá mászik, ám nem helyezkedik el. Megvárja, amíg én is bemászom, elhelyezkedtem, és mellkasomnak dőlve oldalasan lábaim között kényelmet talál végül ő maga is.

Oldalán, és fedetlen combján pihennek kezeim a takaró alatt, a beáramló levegőtől védett helyen. Számat halántékaihoz helyezem, és kis puszit hagyok rajta.

- Mesélsz? – kérdezem halkan.

- Nem tudom elfelejteni anyám szavait – kezdi, ám hangja elcsuklik, én pedig türelmesen várok, hogy folytassa. – Örökbe adták – suttogja. – Lorelay a nővérem volt, és nem is ismertem. Anya ostoba volt. Fiatalok voltak apával, és a szülei kényszerítésére… - néz fel rám. – A nagyszüleim kényszerítették, érted? A saját unokájukat eldobták – folyik végig arcán egy kövér könnycsepp, amelyet letörlök ujjammal, s figyelmesen hallgatom tovább a részleteket. – Hat évvel később jöttem én, ekkor már elég idősek voltak a szüleink, de nem házasok, ezért újra nagymamám ellenük fordult, ám engem nem engedtek már el. Engem is eldobtak volna, érted? – vállamnak dönti fejét. – Nem ismertem őt, nem érzek semmit, hiszen sohasem láttam, még egy fényképet sem róla, bár annyit már leszűrtem, hogy a hasonlóság igen jelentős. Tudom, hogy te is emiatt figyeltél fel rám – cirógatja ujjaival oldalamat. – Nem hibáztatlak – nyom csókot mellkasomra, mire megmerevedem, de semmit sem teszek, csupán tovább simogatom oldalát. – Tudom, hogy az elején eléggé döcögősen indult a dolog kettőnk között, de nem vagyok olyan jégkirálynő, mint azt te gondolod. Nem mondom, hogy hiszek neked abban, hogy csak magam miatt kellek, és ezt az érzést utálom, őszintén mondom. Viszont szeretném, ha mesélnél majd egyszer a nővéremről. Rá nem haragudhatok, hiszen ő nem tehetett az egészről, ellentétben a szüleimmel.

- Őket sem utálhatod – mondom neki.

- Eltitkolták a testvéremet, aki haldoklott. Esélyt sem adott anyám arra, hogy megismerjem. Teljesen a véletlennek köszönhetően tudtam meg, hogy ő volt és ezt sohasem bocsájtom meg édesanyámnak, ahogyan a nagyszüleimnek sem.

- Nem kényszeríthetek rád semmit, de ahogy előrehaladsz majd az életben, te magad is be fogod látni, hogy a családod. Igaz, a nagyszüleid kegyetlenek voltak, és nagyon is maradiak, de mindenkinek a személyiségét el kell fogadnod, legfőbbképpen, ha a családod része – szemeibe nézve mondom, s arcára vezetem kezemet. – És remélem, tudod, hogy sohasem gondoltalak jégkirálynőnek. Mindössze egy akaratos, karakán ember vagy, aki felépített valamilyen oknál fogva egy falat maga köré, aminek köszönhetően kissé érdekesebbé váltál, én pedig élveztem annak a falnak a lerombolását – elneveti magát, és ez boldogsággal tölt el engem is. – Egyszer pedig, mesélni fogok Lorelayról, de előtte tudnod kell, hogy bármennyire is nagy volt a hasonlóság külsőre közöttetek, belsőleg teljesen mások voltatok, és imádom a személyiséged. Tudod, hiába csodás valaki kívülről, ha a személyisége romlott. Hideg voltál velem valóban, de valahogy még is feltüzeltél vele. Imádtam küzdeni veled. Tudom, hogy jelenleg sincs semmi komolyabb közöttünk, de nem adom fel. Célom, a meghódításod.

Alsó ajkát beszívja, s ujját a tarkómra csúsztatja. Hajamba túr, és lejjebb húz magához, míg ő kissé felfelé billenti fejét, aminek köszönhetően ajkaink megérintik egymást. Tekintetünk még mindig összekapcsolódik, ám ahogyan lehunyja pilláit, végigsimítok szemhéján.

- Semmi olyat ne tegyünk, amit megbánnál – suttogom, de nem felel, hanem ajkait akaratosan enyéim ellen nyomja.

Csókja vad, vágyakozó és igyekszem türtőztetni magam, ám egy vonzó nővel az ölemben igen nehéz ez férfi létemre. Először csak egymás száját kóstolgatjuk, majd nyelvemmel finoman engedélyt kérve, amelyet azonnal meg is ad.

Teljesen magával ragadnak a vágyak, nem tagadom, hiszen kételkedésnek sincs helye. Egyértelműen neki is feltűnik, amikor velem szembe fordul, lábait a csípőm két oldalára helyezi, ám a csókot egy pillanatra sem szakítja meg.

Kezemmel végigsimítok oldalán egészen fenekéig, amelybe gondolkodás nélkül bele is markolok, melynek köszönhetően elszakad tőlem és homlokát enyémének dönti.

Felemelem, mire értetlenül mered rám, aztán engedelmeskedik, és mellém helyezkedik. Én is követem, így lejjebb csúszom, és fölötte megtámaszkodom. Nagyokat pislog fel rám, kezét felcsúsztatja vállaimon, nyakamon, tarkómon majd végül megállapodik enyhén göndör hajam között, és lehúz magához újabb csókot kérve, s kapva tőlem.

Érzem, ahogyan lábait széjjelebb teszi, míg én teljesen közéjük tudok férkőzni. Ölünk találkozik, a súrlódás pedig csak fokozza az amúgy is tomboló vágyunkat. Ajkaink újra egybeforrnak kisebb simogatások, érintések kíséretében.

Kezem végigcsúszik oldalán egészen fenekéig, majd combjáig, amelyet csípőmre is húzok teljesen, ám nem áll meg a mozdulatom. Visszafele kezdem el simogatni, egészen felsője alá megyek, egészen mellének domborulatáig. Szívének gyors ütemét érzem, így eltávolodom tőle.

Feltárja szemeit előttem, és haloványan elmosolyodik, melyet én magam is viszonzok. Csókot lop, és hirtelen fordítani próbál helyzetünkön, melyhez az én segítségem is kell neki. Nevetésben törünk ki, amikor majdnem lezúgunk az ágyról.

- Lassan a testtel, bébi – nevetek, és beljebb mászom, miközben derekát markolom, immáron magam fölött, csípőmön ülve.

Lemosolyog rám, s lehajol hozzám. Csípőjét finom ütemre buzdítja, amely az amúgy is ágaskodó tagom még keményebbé varázsolja. Ismételten megtalálom fenekét, és magam ellen nyomom még jobban.

Hallom, s érzem, ahogyan a levegőt kapkodja, miközben próbál elcsábítani, mindhiába, hiszen már régen a lábai előtt heverek. Én magam lélegzete is szapora, ahogyan szívemnek is vad ritmusa, ám próbálok teljesen a felettem elterpeszkedő csodás lányra koncentrálni.

Elmerengek azon, hogy mi is a célja ezzel a tettével, hiszen alig két hete közölte, hogy sohasem lesz közöttünk semmi, most pedig a felsőjétől szabadul meg, ezzel feltárva bőrét, amely mintákkal van kidíszítve.

Mindig is imádtam, rajongtam a tetoválásokért, ám rajta valahogy még csodásabban mutatnak a legegyszerűbb minták is. Csodálva nézem az éjszakai homályban testét, amely feltárul előttem.

Arcár vezetem tekintetem, mire még a gyér fény ellenére is pírt pillantok meg. Felülök, haját kiengedem a kócos kontyból, amely így lehullik, s csodásan formás melleit eltakarja. Ajkait bekebelezem, s hirtelen újra magam alá fordítom, ám ügyelek arra, hogy véletlenül se essünk le a kisméretű, egyszemélyes ágyamról.

- Kérlek, ha bármi van, amit nem szeretnél, vagy valami olyat teszek, ami neked nem jó… - mondom zavartan, mire csak felemelkedik kissé és ajkait pár másodperc erejéig enyéimre illeszti.

- Túl sokat beszélsz – mosolyog rám bíztatón. – Nyugodj meg.

Féloldalasan lemosolygok rá, majd nyakára nyomom szám és nedves csókokat kezdek el hagyni rajta. Lassan, minden centijét végigcsókolva haladok kulcscsontjára, mellére, hasára. Köldökébe megmártom nyelvem, s ujjaimat fehérneműjébe akasztom, miközben további csókokkal kényeztetem hófehér bőrét.

Fészkelődni kezd alattam, ám ahogyan a kis anyagdarab messze kerül tőle, lábait széjjelebb csúsztatom finoman, és szeméremdobját kezdem el behinteni édes csókokkal. Nyöszörögni kezd, ami bíztat arra, hogy folytassam, hiszen tudom, hogy minden mozdulatom, mocskos érintésem tetszik neki.

Lassan haladok, hiszen elsietni semmit sem akarok. Megérdemli a gyönyört, azt, hogy pár percig máshol legyen, másra koncentráljon. Én pedig önzetlenül adom meg neki ezt a boldogságot, amennyire csak tudom.

Hajamba túr, meghúzza a tincseket, és nevemet ismételgeti, mellyel tudomásomra hozza, közel a vég. Lassabban ám annál is erőteljesebben mozgatom nyelvem, s ujjam, mely pillanatok alatt meg is hozza a várt eredményt. Kissé hangosra sikeredvén ejti ki nevem, amelyet talán a szomszédos szobákban is hallanak, ám egyáltalán nem áll szándékomban ezzel foglalkozni egy percet sem.

Felcsókolom magamat testén, és utolsó csókom ajkát éri. Felpillant rám, és elmosolyodik.

- Igazán finom vagy, kicsim – suttogom, mire csak oldalra fordítja fejét szégyenlősen.

Elnevetem magam, és fülébe csókolok, míg csípőjét kissé megszorítom. Érzem apró kezeit testemen vándorolni, míg végül bokszerem anyagához nem ér. Felnéz rám, és elkezdi letolni hátsómon az anyagot. Nem igazán sikerül neki, így segítségére sietek. Megszabadítom magam a már szűkös pamuttól, s visszahelyezkedem combjai közé.

Ujjainkat egybefonom feje mellett, míg csípőmmel pár kisebb mozdulat után elmerülök forróságában. Felnyög, szemét behunyja, és alsó ajkát beszívja.

Újra megmozdítom a csípőmet, és egy kellemes, nem gyors ütemet veszek fel, amely mind a kettőnknek megfelel. Semmi ellenkezés nincs részéről, ami bíztatást ad arra, hogy folytassam úgy, ahogyan azt én gondolom.

Száját eltátja, és a levegőt kapkodja, ahogyan lábait feljebb húzza, és csípőm köré fonja, mellyel még beljebb siklok benne. Hajamat húzza, száját harapdálja én pedig a fejemet vesztem.

- Imádom, amikor ezt csinálod – nyögöm végigsimítva száján. – Azt mutatja, mennyire is kívánsz – suttogom, mire szabad kezével lehúz magához és hevesen megcsókol.

Heves csókcsatánk, és gyengéd mozdulatok közepette találom magam újra a hátamon, magam fölött a kissé zilált hajú lánnyal, aki kecses csípőmozgásokat végez. A látvány az őrület szélére taszít, hát még az érzés, amelyet okoz.

Fejét hátraveti, érzem, ahogyan hosszú haja combomat csiklandozza, ám nevetésnek nem most van itt az ideje.

Felülök, derekát átölelem és melleit kezdem el kényeztetni, míg ő továbbra is a gyönyör felé hajszol bennünket.

Melegem van, és neki is, bőrünk izzad, de egyikünket sem érdekel. Bőre sóssága csak még pikánsabbá varázsolja amúgy is édes bőrét, amely megőrjít.

Érzem, ahogyan a gyönyör felgyülemlik bennem, s szinte felrobban egy váratlan pillanatba, miután Belle is átéli az eufórikus érzést. Pihegve fejezi be a mozgást, s hajtja vállamra fejét, míg én óvatosan hátradőlök vele és a takarót magunkra húzom, nehogy megfázzon.

Haját oldalra söpröm, nyakát cirógatom és illatát mélyen magamba szívom, míg ő lassan elszenderül karjaim ringatása között.